Másnapra annyi terv volt, hogy estére Aucklandbe kell érni, 8-ra egy rögbi meccsre voltunk hivatalosak, ahol az Auckland Warriors fogadta a Sydney Roosters együttesét. Sosem voltam még rögbi meccsen, Bence szeretett volna elmenni és mivel ma volt a születésnapja, csatlakoztam.
Mellettünk egy csapat kb. 18 éves német cserediáklány ült, előttünk egy rosszarcú angol fiatalokból álló kissé ittas, itt-ott bedrogozott társaság – akik a drogtól eltekintve igazából egy átlag magyar bajnokin egyáltalán nem lógtak volna ki a sorból. Itt viszont – mint megtudtam – a rögbi meccseket szelíd, családbarát, békés szurkolás jellemzi, így itt kitűntek a srácok – fél óra elteltével a német tinilányok rájuk is hívták a biztonsági őröket. Ők szelíd kinézetű maori hölgyek voltak, így egy pillanatra kétséges volt, hogy vajon milyen meggyőző erejük lesz a betépett angolokkal szemben, de meglepő módon első kérésre bólintott és felállt a két delikvens, akiket kiszedtek.
A hangulat amúgy fergeteges volt, ezen a hazai győzelem is nagyban segített.
From Peaks to Beaches: My New Zealand adventures 