Szerző: Peter Ermenyi

Tovább indultunk a Tongariro hegyvidékhez, ami a képzeletbeli Mordor hegyének adott otthont.

Viszont itt már látszott, hogy más erők is munkálkodnak titokban, igencsak esőre állt az idő.

Mire odaértünk késő délután a kempinghez, zuhogott. És utána két napig csak esett … és esett …

Aznap este így rögtönzött Airbnb mellett döntöttünk a szállást illetően, ami nemcsak az eső miatt volt jó döntés, hanem mert egy reggelivel és jakuzzival felszerelt szállást kaptunk szuper áron, nagyon kedves házigazdával.

Másnap reggel volt egy időablak, amikor nem esett – bár látni nem sokat lehetett, mert felhőben volt az egész hegy – így hát elindultunk Mordor hegyéhez. Az egész napos túrának így nem volt értelme, de megcéloztunk egy vízesést egy kb. 2 órás gyaloglás keretében, aminek rögtön az elején elkezdett esni és onnantól meg sem állt. Így egy bőrig ázós 2 órás gyaloglás lett a vége.

Az időjárást megnézve még 1-2 napig ez volt itt várható, így a hegyeket elengedtük – főleg Bence szomorúan, mert az északi szigeten nem sok más hegyvidék található – és tovább indultunk észak felé a tengerpartra, hátha ott jobb idő lesz. Félúton álltunk meg éjszakázni egy kempingben. Ismét vizes éjszaka volt. Ez a vizes nap után „különösen” jól esett.

A következő nap Rotoruába mentünk, a gejzírek hazájába, ahol egy hőforrásban fürdőzéssel telt a nap egyik része, a másikban pedig akartunk egy esélyt adni a hivatalos turista látványosságoknak, vagyis a besétálható, de nem fürödhető hőforrások és gejzírek körbejárásának. Sajnos a belépőjegyek a rezervációs árunk fölött kezdődtek, így ez a program itt ért véget.

Az első nap a Glowworm cave és a Hobbit falu meglátogatásáról szólt, ahol amíg Bence nézelődött én a kocsiban pihentem ki egy kicsit az elmúlt napok kevés alvását. Ezekről a helyekről amúgy Isti már részletesen blogolt, és prémium minőségű TikTok videókat készített, így inkább csak visszacsatolok ezekre a tartalmaira. 😀

Az első este viszont egy gyönyörű szép tóparti kempingben telt, ami – már csak a következő éjszakák fényében is – megér egy-két képet:

Szomorú, de Isti hazatért a ködös Albionba.

Kalandunk az aucklandi reptéren ért véget és olyan ügyesen szerveződött a dolog, hogy a másik barátom, aki szintén kijött ide, pont aznap érkezett, így a reptéren egyszerre csináltam egy “drop off” és egy “drop on”-t, akárcsak a vecsési parkolósok.

Ahogy figyeltem Istit az aucklandi reptéren a 9-es dokkban ahogy távolodik, egyszerre láttam, ahogy a másik srác, Bence közeledik – mint a kémfilmekben. Szerintem még nem találkoztak korábban, de mégis valahogy megismerték egymást és lepacsiztak – bár erről Isti tudna többet mesélni.
Bence Japánban él, tesóm volt osztálytársa, akivel az évek alatt én is jóban lettem. Vele már csak az északi szigeten kalandozunk, egy hétig lesz itt.